Az én történetem
1988 Február 29- én születtem a Bakony lábánál található településen Várpalotán.
Gyermekkorom úgy telt, hogy mindig is voltak körülöttem motorok, ismerősöknek, rokonoknak, barátoknak.
De, hogy hol is kezdődött minden. Talán akkor csapott meg igazán a benzingőz elösször, mikor Dédipapám Izs motorján mászókáztam...
Még ma is, több mint 30 év elteltével tisztán előttem van az emlék mikor déd szüleimnél hátramentem a kerten keresztül a ,,műhelybe" és ott állt, várva,hogy mikor indulhat újra az utakra. Akkor még én nagyon pici voltam, jóval alacsonyabb és oriásnak tűnt...
Akkor még úgy tudtam csak felülni rá, hogy mind két lábammal a lábtartóra, kipufogóra áltam fel, és onnan másztam tovább.
Persze gyakran előfordult,hogy vitt is magával a Papa, én az oldalkocsiban élveztem az utat már amikor élveztem mert amikor a szöllőskertjébe mentünk ki határozottan féltem a szűk poros kis földutas utcákban, kinézve oldalra látva a nagy szakadékot lefelé...
 |
| Visszaemlékezve hasonló lehetett |
Úgy tűnt, hogy csak centik választanak el a biztos haláltól. De mikor jeleztem aggályaimat Dédipapámnak, hogy ,,Papa, Papa, leesünk" ő csak elibtézte annyival, hogy dehogy esünk, maradjál már...
Persze utólag már tudom, hogy szó nem volt ilyenről,hogy leeshettünk volna :)
De, hogy mikor is tanultam meg motorozni?
 |
| Könyböl nem lehet megtanulni motorozni |
Ahogy mondani szokták sosem... Mindig tanul és tanul az ember.
Tinédzser lettem, és mindig is körülvettek minket a motorok a baráti társaságból valakinek mindig volt. Motorozni a gyermekkori legjobb barátom Berci tanított meg Simson S51 kismotoron, mindig is volt neki Simson és lesz is (szerintem már azzal együtt születhetett🤔)
Délutánonként összejöttünk a közeli játszótéren, ő szokás szerint mindig a Szimóval érkezett, alig vártam,hogy elkérhessem tőle, és mehessek vele, mindig oda adta gondolkodás nélkül, pedig mindig csak az eredeti és legjobb állapotú motorjai autói voltak. Nah itt csapott meg másodszor a benzingőz, és fertőződtem meg újból.
Persze voltak mások is akik lejárkáltak közénk, pl Misi akinek valami 125-ös robogója volt, 50-es papírokkal jó magyar szokás szerint, persze,hogy ő is oda adta és robogózhattunk vele igaz arról elfelejtett szólni,hogy fék, nah fék az nincs rajta se elől de legalább hátul se nagyon.
MISI TE F@SZ
Hogy isten nyugtasson. Szerencsére perec az nem lett belőle, de ifjú suhancként mit se számitott, hogy kertvárosban kis utcákban 100-al repesztek. (Nem mint ha most számítana, csak már nem vagyok suhanc 😀) Nem mondom, meglepő volt, mikor a laza 100-as tempóról le akartam fékezni,hogy lekanyarodjak a következő kereszteződésnél, de esélytelen volt, hát a következő kereszteződés már csak egy T kereszteződés volt, persze nem igazán akart lassulni a paripa, de vagy vagy alapon, de muszáj lesz bevenni a kanyart... A mai napig sem tudom, hogy hogyan sikerült de összejött, talán az őrangyalomnak köszönhetően, szerintem akkor keletkezett neki az első ősz hajszála, azóta tudom, hogy tetten róla, hogy még sok keletkezzen 😁
A mindennapok
Szóval mindig is így teltek a fiatal korunk napjai, hogy sok-sok hülyeséget csináltunk. Mint pl mikor kitaláltuk/tam hogy haver Babettájával milyen jót lehetne ugratni a közeli Bányatónál a lejtőről megindulva... Természetesen én voltam az első jelentkező. Az ötlet alapjáraton nem volt rossz, mert tényleg jót lehetett ugratni, csak azzal nem számoltunk,hogy érkezéskor a füves területen kicsúszhat az első kerék, hát mi is csúszott szépen balra, én meg repültem mint a győzelmi zászló.
Ez volt életem első perecelése mikor megbokrosodott a ,,paripa" de mit se foglalkoztunk ilyen apróságokkal...
Életem első motorja egy Derby Senda 50 ccm-es kismotor volt.
 |
| Derby Senda |
Amikor nem adja ki
Miután megvettem, nah onnantól le se lehetett vakarni a motorról, bár a szüleim nem kifejezetten díjazták, ( még is értem,hogy miért). Mentem vele éjjel-nappal, munkába, munka után. Sokat kijártunk a közeli lőtérre is terepre vele, ott sikerült másodszor esnem motorral. De hát istenem, a Motorosok Világa már csak ilyen.
Egy murvás úton mentünk terepen, a bal oldali nyomvájuban mentem, mikor láttam,hogy egy nagy pocsolyavan abban a sávban előttem, át akartam menni a jobb oldali nyomvályúba,hogy kikerüljem amikor az első kerék szépen fel is ment a ,,bakhátra " de a hátsó lecsúszott róla, mi dobta a motor hátulját balra, én meg ismét repültem mint a győzelmizászló... Nah ezt már jobban megéreztem, nem úgy, mint a Babettás incidenst.
Tanulság,hogy ha hirtelen jött ötlet miatt akartok ,,menteni" hogy nehogy elesettek, lehet,hogy pont az miatt hozzátok saját magatokat veszélyhelyzetbe.
Illetve sose menjetek lapos szögben át akadályon, buckán, padkán, főleg ne ,,bakháton".
De az sem árt, hogy ha terepre nem aszfalt gumival mentek 2.5 Bar-ra felfújva 😀
A jó kis Derbyvel nagyon sokat mentem, iskolában fel a lépcsőn, terepen, aszfalton, mindenhol is.
Aztán úgy hozta az élet,hogy megváltam tőle, kis ideig autóba voltam belebuzulva. De hamar rá kellett jönnöm, hogy nem ez az én világom, mindig is vissza húzott a szívem a motorokhoz.
2011- ben jött az isteni szikra,hogy le kéne vizsgázni A korlátlanból, egyedül nem akartam, feldobtam az ötletet egy másik gyermekkori legjobb barátomnak Colosnak,hogy mi lenne ha...
Hát nem kellett sokat győzködni, egyből rá bólintott, és már be is iratkoztunk.
Szerencsére nagyon jó fej oktatónk volt, (Suzuki Impulse 400 volt az oktató notorom)sokszor magunkra hagyott a motorokkal a tanpályán minket, hogy neki dolga van gyakoroljunk majd jön, hát persze egyből mentek a vészfékezés gyakorlások 70-80-ról az 50 helyett és a szlalomok is kicsit tempósabban.
Nagy szerencsénk volt, mert csak mi ketten voltunk szinte mindig a rutinpályán és városi vezetésnél is mindig együtt motoroztunk, sőt még vizsgán is együtt mentünk párban, nagyon jó volt, minden sikerült elsőre persze 😁
Aztán úgy hozta utána az élet,hogy pár évig nem volt motorom, de mindig is hiányzott.
Első nagymotornak nem akartam túl erős motort, bár mindig is a GSX-R volt az álom, de úgy döntöttem,hogy elösször egy
Suzuki SV 650S legyen, az is nagyon tetszett és a V2
nyomatéka miatt azért haladni is lehet vele.
Nah innentől kezdve aztán nem volt megállás.
Ahogy volt egy kis időm, már pattantam is fel, és GO...
Bakonyi gyerek révén, nem is volt kérdés, hogy mi lesz a kedvenc szerpentin, hát természetesen a Csesznek-Ring
Nem is kellett sok, és jöttek az őrültségek, majd a videók, sok-sok
videó
Talán ez volt az első videóm
még nagyon kezdetleges.
Egy kézzel kormányozva, teló a kézben és had szóljon 😀
Aztán hamar rájöttem,hogy ez így nem nagyon mehet tovább, muszáj lesz egy rendes akció kamera, eleinte fura volt, de aztán kezdtem belelendülni.
Hát elkezdődöt...
És, hogy mi a helyzet mostanság, és az elmúlt pár évben?
- Az egy másik fejezet lesz már 😉
 |
| A megszokott Csesznek-ringen |
